2017. április 21., péntek

Világmegváltás

Tegnap az Aldi parkolóban eszembe jutott, hogy mennyire egyszerű is lenne az élet, ha mindenki őszintén elmondná a gyerekének azokat a nagy bölcsességeket, amiket ő gyerekként, hasonló korában megtapasztalt és a gyerekek persze kellő hatékonysággal ezt hasznosítanák, majd amikor ők érnek ebbe a korba, ők is továbbmondanák ezeket az ő gyerekeiknek és így tovább. Pár generáció alatt kifejlődhetne a tökéletes emberpéldány. A jelen állás szerint mindig mindent újra kell kezdeni, mert hiába mondjuk el a fene nagy bölcsességet, ha a kölök épp olyan lázadó állapotban van, hogy magasról tesz az egészre. Persze idővel rá fog jönni az egészre, majd amikor megpróbálja jóvátenni a hibáját és el akarná mondani a saját kölkének a dolgot, az pont benne lesz a személyes lázadásában és annak tudjuk mi a következménye. Annak idején a saját szüleim megspórolták maguknak a kellemetlen gondolatok kialakulásának a lehetőségét, de én magamba nézve gondoltam, hogy immáron apaként jóvá próbálom tenni a dolgot, egy rántással visszahúzom a szekeret az útra. Meg ahogy a Móricka ezt gondolja! Ugyanis a gyerek épp most van benne abban a bizonyos korban, amikor.. Szóval, hadd ne kelljen ragoznom a dolgot. Megette a fene az egész világmegváltást..

Nincsenek megjegyzések: