Almás sütemény

Almás sütemény ízű jogobella joghurt! Na, mert ilyen is van ám! Eszembe jutott erről a történet, amit valakitől hallottam, aki a nagyanyai ízt kereste a spenótban, amit később mások próbáltak elkészíteni, de nem sikerült elérni ugyanazt a kedvelt hatást, mert emberünk azokat a jóízű csomókat hiányolta a matériából, ami a nagymama főztjében benne voltak. Mint utóbb kiderült, szegény nagyi nem keverte jól el a rántást, ezért maradtak benne a csomók és az, amit valaki főzési hibának tart, jelenthet másnak földöntúli élvezetet. (Nem mellesleg, az anyai nagyanyám csinálta a világ legjobb rácsos tetejű linzerét. Mi csak azután kaptuk meg tőle, hogy túlélte nála a karácsonyi vendégjárást és a szekrény tetején a süteményes dobozban jól összeszáradt. Azóta sem ettem olyan jót, a mostaniak túl nedvesek nekem és nem is maradnak meg sokáig, szóval kiszáradni sincs idejük. Na de vissza a címadó joghurthoz.) Az almás ízzel semmi gond nem volt, kellemes, ehető, igaz az alma nem jutna eszembe róla elsőre, de annyi fajta alma létezik, biztos van ilyen is. De kétségeim vannak az almás sütivel. Ha ez azt jelenti, hogy azonosítatlan, nagy ragadós csomók vannak az anyagban, ami inkább emlékeztet a fentebb említett spenótban lévő rántáscsomóra, mintsem valami süteményre, az igazán problémássá teszi a termék létezését számomra. Szóval, akinek kedve van hozzá kóstolja meg, nekem elég volt egyszer, még mindig itt ül egy a torkomban..