Vonatos

Néha megadatik, hogy mintákat vegyek a honi vonatos közlekedésből, igaz felettébb alkalomszerűen. Gyerekkoromban kedvencem volt a vonat, volt kisvasutam is és a vasútállomásra járás rendszeres elfoglaltságaim közé tartozott, hol szülőkkel, hol nagyszülőkkel. Sajnos a régmúlt és a való között ég és föld a különbség és korántsem biztos, hogy a jelen javára. Ugyan a dolgok modernebbek lettek, de nem biztos, hogy szebbek is. Tudom, hogy nyavalyogni mindig könnyű és azt is, hogy lehetne mindig rosszabb, hisz közlekedhetnénk szúette marhavagonok tetején is, hóban fagyban, ehhez képest majdnem európai színvonalon és majdnem európai pontosság mellett utazhatunk. Hát, ha életbe nem lép a káoszelmélet és egy pillangó verdesni nem kezd a szárnyaival Ausztráliában. Ugyanis attól itt megáll az élet! Akkor jön az, hogy nem számítottak a szakembereink arra, hogy télen hideg lesz, arra meg végképp nem, hogy esetleg a hó is esni fog. Nem várt időjárási körülmény, ha nyáron esik, a szél fúj, esetleg kisüt a nap és meleg lesz. Arról nem is szólva, hogy a frissen átadott új vasútállomások rohadnak le, mert bár most adták át őket sok pénzből felújítva, de a fenntartásra, üzemeltetésre se ember se tőke. Ha úgy vesszük, kár is volt lemászni annak idején a fáról..