A gyerekem, ahogy a többi hasonló fiúgyermek, egyfolytában csak a gép előtt ülne. Óráról órára, napról napra, hétről hétre. Ha hagynánk. De mi, mint a gyermeki legendáriumokban, vagy inkább bestáriumokban szereplő, igazán szívtelen és kegyetlen szülők, ezt lépten nyomon meghiúsítjuk, szigorú kereteket szabva az időtöltésnek. Az anyja szerint ez is sok és semmi értelme nincs az ilyen szórakozásnak. Én gátakkal ugyan, de támogatom a dolgot, hisz tudom, hogy jó a feszültség levezetésére és sokat is lehet tanulni belőle. A gyerek például azóta mióta játszik, anyanyelvi szinten káromkodik oroszul és lengyelül..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése