Anyám mesélte, hogy annak idején nagyon nem ment nekem az iskola. Júliusi születésű lévén én voltam az osztályban a legfiatalabb, amikor koptatni kezdtem az iskolapadot és ehhez mérten eléggé le is voltam maradva. Utólag belegondolva, az egész életem másként alakulhatott volna, ha nem akkor és úgy kezdem az iskolát, ahogy annak idején kezdtem. Nem ment se a számolás, se az olvasás. A tanáraim szépen el is könyveltek hülyének. Amikor anyám érdeklődött a tanítónál a lehetőségeimről és az előmenetelemről, akkor a tanítónő azt mondta, hogy borzalmas vagyok és kedvesen azt is megjegyezte, hogy igazán nem tudja azt, hogy miért akarja minden felsőfokú végzettségű szülő azt, hogy a gyereke is hasonló pályát válasszon, amikor lóápolókra is nagy szüksége van az országnak. Aztán valami csoda folytán a harmadik osztályban megtáltosodtam. Elkezdtem sokat és komoly könyveket is olvasni és előjött a számolási képességem is. Persze addigra el lettem könyvelve hülyének, mert egy tanár se szívesen mondja azt, hogy tévedett. Ez az így járás tipikus és minősített esete..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése