2015. november 13., péntek

MTA

Azaz a Magyar Tudományos Akadémia. Már elmondhatom, hogy jártam ott. A felvételen még gondolkodnak, de van rá idejük, sőt ezt posztumusz is meg lehet tenni, szóval ha úgy vesszük, ráérnek vele az örökkévalóságig. Székfoglalót sem kellett tartanom, mert rengeteg szabad szék volt, így csak leültem egyre. A Magyar Tudomány napján voltunk ott meghallgatni egy előadást az iszlámról. Ez okozott némi feszültséget a családban, mert például anyám, az iszlám és a nyugati világ kapcsolata címből csak az iszlámig jutott el és rögtön győzködni kezdett arról, hogy maradjak meg a vallásomban, ne akarjak muzulmán hitre térni. Valamiért a két külön dolog számára egy. Ráadásul erre még a gyerekem is rájátszott, ennek a következménye napi többszöri telefonálás és meggyőzési kísérlet lett, megmenteni a lelkemet az esetleges kárhozattól. Az előadás az Akadémia csodálatosan szép dísztermében volt. A levezető elnök mint egy tudományos csodát mutatta be a következő előadót, aki rövid bevezetés után belecsapott a lecsóba. Az első öt perc annak a felismerésével végződött, hogy egy félreértés miatt vagyunk mi itt. A továbbiakról nem tudok, mert rajtaütés-szerűen elaludtam. Egyetlen félelmem volt ezzel kapcsolatban, hogy esetleg horkolnék és az ilyen helyen ciki lenne. Az előttünk ülők egymásnak borulva aludtak el, szóval a példám nem volt egyedi eset. Miközben a termet kamerák pásztázták, gondolom a későbbi kiértékelhetőség miatt. A társaság végül felébresztett azzal, hogy ideje lenne mennünk, mert ez az előadás tényleg nem nekünk való. Mi bonthattunk először asztalt, mert utánunk többen is elhagyták a termet. Roppant mód szégyelltem magam, hogy túl egysíkú a gondolkodásom az ilyen emelt szintű elbeszéléshez, ráadásul az előadó monoton hangja azonnal mély kómába ejt. Több következtetést vontam le ebből az alkalomból:
1. Hiába a Magyar Tudomány napja és az Akadémia tartja, az minden jel ellenére nem neked való, ha nem vagy állandó tagja az Akadémiának. Ha az vagy, gondolom a megjelenésed elvárt.
2. Rajtaütésszerűen elaludni csak az előadónak ciki, a többieknél tök normális. Lehet, hogy az előadók között van egy verseny arra, hogy hányan alszanak el az első negyedórában és hányan maradtak ébren a végéig. Erre lehet való a közönség filmezése, hogy ne lehessen belekötni a számolásba.
3. Minden érdekesnek tűnő témáról lehet baromi unalmas előadást tartani, legyen valaki a téma legnagyszerűbb ismerője.
4. Sőt, ha az, akkor még inkább..

Nincsenek megjegyzések: