2014. november 28., péntek

Határ

Mindennek van egy határa. A nyíltságnak és a prűdségnek is. Alapvetően nyílt embernek tartom magam, egész bensőséges dolgokról is el tudok beszélgetni korlátozás nélkül, de vannak pillanatok, amikor nekem is sok lesz és akkor elszakad a cérna. A legutóbb, csörgött a telefon és mivel rejtett számról hívtak, először azt hittem anyám az. Még jó, hogy nem úgy üdvözöltem őt, mert az ő nem ő volt, hanem egy számomra ismeretlen, középkorú, kövér női hang. Kihagyhatatlan ajánlatot készül átadni épp - az ilyen kihagyhatatlan ajánlatokkal rendszerint az a baj, hogy a meghallgatásuk után az ember úgy érzi, mégis jobb lett volna ezt kihagyni, persze visszakozni már nem lehet. Nos ez ebben az esetben sem volt kivétel, ugyanis kedvezményes végbéltükrözést kínáltak, de nem csak nekem, hanem a családtagjaimnak. Mint mondtam volt, nyílt és pluralista módon állok hozzá bizonyos dolgokhoz, de a végbelem környéke számomra tabu. Bizonyos kapcsolatban azért állok a témával, de ezt nem telefonon szeretném vadidegen emberekkel megbeszélni. A hölgy persze ezen megsértődött, szinte kikérte magának azt, hogy felelőtlenül visszautasítom a remek ajánlatát és lecsapta a kagylót. Mivel rejtett száma volt, vissza sem hívhattam, hogy megtudjam ki volt az, aki megadta a nevem és telefonszámom, mert ugyanis név szerint engem kerestek. Ha netalán kiderülne ki volt az, én is felajánlanék neki egy kedvezményes végbélvizsgálatot. Bakanccsal.

Nincsenek megjegyzések: