2014. július 3., csütörtök

Amikor a kevesebb, több

Egy kedves ismerőssel voltam kerékpározni. A neve nem fontos, azért nem írom, hogy a nagymamámmal, mert csak kínos magyarázkodás lenne belőle a részemről - leégettél egy világegyetem előtt! - meg hasonlók és kinek hiányzik mindez? Szóval a főszereplő az ismerős és egy váltós bicikli. Az illető folyamatosan panaszkodott, hogy nem halad, pedig hajt, mint a fene, állandóan a sor végén halad és folyamatosan lemarad. Mondjuk ez nem csoda annak ismeretében, hogy a lánc a pedál lánckerekek közül a legkisebben van. Mondom, neki, hogy használja a váltót! A válasz erre az, hogy ma már váltott, tehát ezzel megvolt a napi kvóta. A probléma megoldása az lett, miután meguntam a dolgot, hogy a pedálnál lévő lánckerekek közöl a legnagyobbra váltottam fel a váltójával, majd megmondtam, hogy a bal oldali váltót nem piszkálhatja, csak a jobb oldalival válthat. Innentől kezdve felgyorsultak az események és csodák csodája, de én lettem az, aki folyton lemaradt. Lehet néha a kevesebb is több..

Nincsenek megjegyzések: