Gomba

Nem dicsekvésből mondom, de próbálok szót érteni a kölökkel. Vannak akik az állam kezébe adják a gyereknevelés terhét, van akik az iskolára bízzák és vannak olyanok is, akik a Jóistenre, hogy valaki oldja meg helyettük a kényelmetlen, nyűgös dolgokat. Én annak idején úgy határoztam, hogy a derűs fényképek mutogatása és a gyerekkel való dicsekedés mellé felveszem a repertoárba a nevelés felelősségét is. Most épp a motivációnál tartok. Nem igazán látom azt, hogy bármi is motiválná a gyereket. Csak úgy elvan, mint a befőtt. Mondtam is neki, hogy olyan, mint egy nagy gomba. Mint egy jól fejlett csiperke vagy pöfeteg, melyik tetszik épp jobban. Ott van a helyén, kivonja a tápanyagot a környezetéből és csak van. Nem fejlődik és zöldül, mint egy rendes növény, nem szaladgál, mint egy kisnyúl, hanem csak van. A saját kis világában, a saját gombalétében ülve, csinálja a semmit, serényen. Mondtam is, hogy legalább fotoszintetizálhatna, ha már mást nem. Jól jön odahaza az a kis cukor és egy kevés oxigén is. Ha már mi nem tudjuk kivonni harmincezer liter vízbül..