2014. február 14., péntek

Rambo

Gyermekkorom emlékezetes filmjei voltak, bár igazából ugyanaz a hollywoodi tömegtermék, aminek csak az első részét kellett volna megcsinálni, de az alkotók vérszemet kaptak, meglátták a lappangó gazdasági potenciált a témában, így megszületett egy új kategória és felmagasztalódott egy testépítő, megkezdve a testedzés beszivárgását a filmiparba. A mai fiatalok már csak legyintenek Rambo hallatán, az akkor úttörőnek számító akciófilm már kifejezetten óvodásnak mondott látványelemeket tartalmaz egy mai fiatal népszerű videojátékokon edzett szemében. Ahogy a mai fiatal nem olvas verset sem. Illetve olvasni sem olvas, írni sem ír. Aki minden nap rá van kattanva a netes tartalomra, valószínűtlen, hogy a könyvespolchoz nyúl, ha elmegy otthon az áram, inkább a telefont ragadja meg, hogy világvége hangulatú bejegyzéseket postoljon a fészbúkra a helyzetről. De itt egy remek kezdeményezés, ami felkavarta egy kicsit az állóvizet. Ahogy annak idején Geszti Péter is megtette, a költészetet beemelte a rétegkultúrába, egy ifjú zseni, kombinálta a Rambo filmet egy szép Nagy László verssel, így olyanokhoz juttatva el a költő egy valóban szép versét, akik amúgy a könyvtár ajtajáig is csak tévedésből jutottak el eddig, miközben az illemhelyet keresték. Lehet, hogy ezután egy verseskötetet is a kezükbe fognak venni, ami mindenképpen eredmény. Hódolat az alkotóknak!

Nincsenek megjegyzések: