2013. július 5., péntek

A sors keze

Tegnap Istent játszottunk. A garázsajtó feletti fészekből két kismadár kiesett. Az egyik azonnal elpusztult, a másik gyászosan topogott a kövezeten. A macskák élénken érdeklődtek a téma iránt, de nem hagytuk érvényesülni őket. A fészek eléggé hozzáférhetetlen helyen van, úgyhogy külső behatásnak nyoma sem volt, sőt, a fészekben büszkén terpeszkedett egy másik fióka. A testvérgyilkosság madáréknál úgy fest, hogy nem esik olyan súlyos megítélés alá. A halott madárral már további teendő nem volt, de az élőt mindenféle segédeszközökkel és egy homokozólapáttal visszatuszkoltuk a fészkébe, vigyázva arra, hogy nehogy megfogjuk, hogy a szagunk ne tántorítsa el a szülőket a neveléstől. Dagadó kebellel tértünk nyugovóra, hogy most megmutattuk a természetnek, ki az úr a háznál. A természet nem hagyta ennyiben a dolgot, a madár reggel már élettelenül, sőt a macskák által némileg elrontva kerül a testvére mellé a szemetesbe. Hiába, ha a természet akar valamit, akkor azt véghez is viszi..

Nincsenek megjegyzések: