2013. február 4., hétfő

Hübriszem (avagy a hülyék mindig hülyék maradnak)

Mert ugye vannak a hülyék. Ahogy azt a http://yikes.tolna.net/hoax oldalon annyira jól leírták, a hülyéknek nem elég azt elmondani, hogy hülyék, de el is kell őket indítani az okossá válás útján. Szó nincs most épp valamiféle fellengzős nagyképűségről a részemről, hisz bevallhatom, hogy annak idején én is hülyeként kezdtem, buzgón és vadul küldözgettem tovább minél több embernek az akkor még papíralapú szemetet, hogy aztán várjam a beígért csodát. Ami persze nem jött be sosem, de hát ha az ember nem kockáztat, nem is nyerhet. Reálisnak tűnő magyarázat az abszolút hülyeségre. Ez a viselkedés - mármint az, hogy felnőtt embereket próbáltam meggyőzni arról, hogy az, amit ők önzetlen emberbaráti segítségnek hisznek, az nem más mint az emberi butaság iskolapéldája, mert azzal nem segítünk senkinek, ha más emberek postaládáját, üzenőfalát, bármijét irreleváns információáradattal tömjük tele. Az nem segítség, az puszta virtuális szemetelés és mint ilyen, ugyanúgy büntetendő lenne, mint a parkban eldobni a tejeszacskót. Ezzel a elhatározásommal - mármint, hogy azáltal próbálom jobbá tenni a világot, hogy ezeknek az embereknek elmagyarázom azt, hogy amit tesznek nem igazán megfelelő módszer a segítségre, inkább ellenségeket szereztem, mint barátokat. Nagyon kevés ember érti meg azt, hogy egy Los Angelesben elvesztett lakáskulcs gazdáját valószínű, hogy egy Pest környéki megosztás nem segít megtalálni, ugyanígy egy Nagykanizsán elveszett eb sem valószínű, hogy felbukkan Nyíregyháza környékén. Az emberek segíteni nagyon szeretnek, gondolkozni meg kevésbé. Aki viszont elvakult segítő, nem fogja megérteni az érvelést és inkább megsértődik, mint magába száll. Egyre inkább az az érzésem, hogy jól fogalmazta ezt az érzést meg a Republic együttes az egyik számában: - Aki hülye, az is marad..

Nincsenek megjegyzések: