2011. augusztus 3., szerda

Darage

Nem igazán szeretem a darazsat. Gátlástalan rabló, aki visszaél a testi adottságaival. A méh többnyire meggondolja kit és miért szúr meg, mert szó szerint az életéről van szó, amit feláldoz ha kell, de csak úgy bele a világba, hűbele Bálint módjára sosem hadonászik a karddal. Nem úgy a rokon, aki tudja, hogy minden korlátozás nélkül használhatja a fegyverét. Általában ezért használja is. Tegnap szerencsére kivételt tett mégis. Ahogy hazafelé autóztam, bevágódott a kocsi ablakán, előbb a fejemnek pattant, majd beesett a lábaim közé. Kicsit ideges lettem ettől - gondolom ő is, de úgy látszik mindegyikünk a saját bajával volt elfoglalva, így nem volt ideje a másikkal foglalkozni. Engem a gyors és biztonságos megállás foglalkoztatott, ő nem tudom mit csinált odabenn, csak arra gondoltam, hogy mit nem lenne jó, ha tenne. Szerencsére sikerült megállni és kilebegni az autóból, mire a darázs is megkönnyebbülten elszállt. Azt hiszem mindkettőnket megviselhette a trauma..

Nincsenek megjegyzések: