2011. február 2., szerda

Öröm van

Más számára talán semmit nem jelet az, ha valaki felébred, felül és enni kezd, de az én számomra ez az apró hír jelenti tán azt, hogy apám lassan visszatér az élők sorába. Már megismert bennünket amikor látogatni voltunk, de ma már vígan és legfőképp egyedül ette a krumplipürét és mindenkihez beszél. Az intubálás miatt még elég nehezen érthető amit mond, de azt mondták, hogy ez normális és javulni fog. Tudom, hogy senki sem él örökké és a fiúk feladata eltemetni az apáikat, de mindennél jobban örülök annak, hogy ennek még nincs itt az ideje.