2010. november 15., hétfő

Meglepő!

Számomra igen furcsa az, hogy olyan emberek szidják teli torokból a mi kedves, de kicsit béna demokráciánkat, akik felemelkedését és jólétét ez a furcsa, kelet európai módom megvalósított államforma tette lehetővé. Életem egyik felét az átkosban éltem le és ezért úgy vélem van annyi összehasonlítási alapom, amire nyugodtan hivatkozhatok. Bár, abban az időben voltam fiatal és ha ez a tény jótékony függönyt vonna a szemellenzőm elé, akkor is az eszemmel tudnám, hogy össze sem lehet hasonlítani a lehetőségeket amit ez az új nyújtott azóta nekünk. Apámmal beszélgettem tegnap és meglepett, hogy pont ő az, aki várja, sőt szinte követeli mindazt, amit olyan találóan narancsuralmi rendszernek és Viktatúrának neveznek. Ő kiált a diktatúráért, ő mondja azt, hogy le a demokráciával és kell egy erős kezű vezető aki szembe mer pisálni a széllel - ő, aki a boldogulását már ennek a 20 évnek köszönhette. Azt hiszem az embereknek az iga hiányzik és a járom, vagy megrémíti őket a lehetőség, hogy szabadon irányíthatják a sorsuk, hogy önállóan gondolkodhatnak. A legtöbb ember gyerek akar maradni, kell neki egy erőskezű apuka aki majd megmondja azt, hogy mi a helyes és mi nem, és ők boldogan fogadhatják meg minden szavát, mert ő jóságos és vigyáz mindenkire. Én meg úgy látszik, közben felnőttem..

Nincsenek megjegyzések: