2010. augusztus 5., csütörtök

Reménytelenségre ítélve

Azt hiszem újabb negatív mélypontom felé közelítek. Ha az ember hisz valamiben és ahelyett, hogy a dolgok fejlődnének azt látja, hogy megrekedtek egy szinten, stagnálnak, vagy ne adj Isten, még romlanak is, azt hiszem nincsen más út, csak a lefelé. Úgy gondoltam eddig, hogy mindent megtettem azért, hogy ne így legyen, de kezdem belátni, hogy ide az én erőm kevés, mástól segítséget meg nem remélhetek. Túl lehet azért ezen lendülni és talán túl is kell, de addig szomorú napok jönnek. Hiába, megint így jártam..

Nincsenek megjegyzések: