2010. június 4., péntek

Meglepő

Nyitott könyv az életem. Legalább is úgy tűnik. Nem átallom Isten szép napját reggelente nyavalygásommal szennyezni, lassan már négy éve. De ez még mind semmi, ahhoz való képest, hogy ezt olyan emberek is olvassák, akikből ezt ki sem néztem volna. Azután ideállnak az asztalom mellé és megjegyzéseket tesznek egymás között bizonyos dolgokra, amik szerintük róluk szólnak, pedig neveket sehol sem említek. Nem mondom soha, hogy a Tibivel vagy a Henrikkel van a bajom, mert úgysem az ember számít, hanem a jelenség maga, és erre tessék. Az meg hab csak a tortán, hogy tegnap jöttem rá, hogy a blogom blokkolása a névszerverek megváltozása miatt már közel sem annyira hatékony, mint aminek gondoltam. Ez a pech.

Nincsenek megjegyzések: