2010. május 27., csütörtök

Vége van

Vége van, mint szegény Víg Andrásnak! Ugyan nem tudom, hogy ki volt az említett úriember, és hogy ért gyászos véget, de hogy nem lett jó neki, az szinte biztos. Régi családi mondás volt ez a homályos, általam nem ismert valóságtartalommal rendelkező kifejezés. Most úgy érzem, hogy valami véget ért. Nehéz ezt kimondani, lévén, hogy igyekeztem mindent megtenni ami tőlem telhető azért, hogy ne így történjen, de nem vagyok mindenható. Én csak a saját energiáimat tudhatom beletenni abba, amit akarnék, ha nem kapok a másik oldalról megerősítést, akkor minden hiába. Igazából nem hogy megerősítést nem kaptam, de választ sem. Csak öntöttem, öntöttem a vizet a lyukas fenekő kancsóba, de mostanra elfogyott a víz. Szaladnék a kútra egy újabb vödörért, de azt hiszem a jelenlegi körülmények között ez nem érdemes. Viszont bármikor hajlandó vagyok megtenni, de most nem megy.

Nincsenek megjegyzések: