2010. május 10., hétfő

Alázat

Az embernek időnként szüksége van arra, hogy alázatot tanuljon. Nekem most jó alkalmam van erre az utakon, ugyanis anyám kölcsönadta az autóját, hogy míg a sajátom el nem készül járjak vele. Emlékszem rá, hogy amikor megvettük, dagadozott a mellem a büszkeségtől, hogy milyen jó kis autók lett, de most, így Opelből visszaülni belé (Egyesek szerint az Opel is teljesen fapados népautó - na őket is visszaültetném egy hónapra, csak hogy tudják értékelni azt, amiben most ülnek.) olyan mint repülőről átszállni egy lovas szekérre, mindenesetre nagyon élvezem. Ma reggel, amikor egy Nissanos rájött, hogy nem tud megelőzni pusztán csak azzal, hogy neki jobb autója van, viszont az előzéshez nincs sebessége, alaposan lemaradt. Hatott a sztereotípia, hogy Trabant után nem jó menni. Ha ez az ára a normális követési távolságnak, akkor legyen..

Nincsenek megjegyzések: