2010. február 9., kedd

Jóindulat

Az embereket úgy kell elfogadni ahogy vannak, ez sokkal közelebb visz a normális emberi kapcsolatokhoz vagy akár a barátságok elfogadásához is. Most ezt gyakorlom, mert ezt az évet a barátságok évének jelentettem ki még az év eleji fogadalmaim során. Tudom, hogy a fogadalmak olyanok mint a Kresz szabályok, csak azért vannak, hogy az emberek tudhassák mit is szegnek meg éppen, én úgy gondoltam, hogy velem bizton másképp lesz. Lehet, hogy november végén más lesz a véleményem, de fiatal most még az év. Szóval, van egy jó ismerősöm, akivel régebben elég sokat, mostanság kevesebbet sikerül beszélni. Talán ez így is van jól. Azonban megfigyeltem, hogy azt szereti, ha nekem rossz. Ez a fajta hozzáállás némileg megnehezíti az elfogadásra irányuló törekvéseim, de ha a fene fenét eszik is, megpróbálom. Ha neki az a jó, hogyha nekem rossz, akkor most jó napjai vannak. És miért tagadnék meg valakitől egy csöppnyi örömöt is?

Nincsenek megjegyzések: