Avagy sertéscsülök pékné módra. Legutóbbi gasztronómiai próbálkozásom erre az ételre korlátozódott. Az utóbbi időben áttértünk arra, hogy odahaza eszünk meleg ételt, nem idebenn a munkahelyen. Ez némi gazdasági előnyökkel is kecsegtetett, hiszen a melegétel kihordók is kezdenek elszemtelenedni árban és az adagokban is. Csak míg az árakkal felfelé, a mennyiséggel inkább lefelé törekszenek. Illetve ha utóbbiban nem is számottevő a csökkenés, a minőségben nem állt be fejlődés, vagy én öregszem intenzívebben, mint kéne. Nagy lelki törés akkor lett bennem, amikor valaki kitalálta, hogy az eddig tűzforrón szállított és fogyasztható ételt előbb jéggé kell fagyasztani, hogy utána melegíthessük újra fel. Nem tudom ki hogyan van ezzel, de ezek az ételek melegítés után már nem ugyanazok, mint melegen fogyasztva. Szóval visszatérve a csülökre. Egy csont nélküli példányt vettem, attól, hogy kárt tegyek magamban a kicsontozással már megkímélt a hentes. Az utóbbi időben tartózkodóbb vagyok a késekkel, mióta egy citrom felvágása majdnem az ujjamba került. A csülök pékné módra egyszerű étel. Krumpli, hagyma, só, bors és maga a hús, tepsiben sütve. Valahogy nem vagyok kibékülve a minimalista fűszerezéssel, ami a legtöbb helyen egyedül a borsot engedi meg, így ezen a téren elrugaszkodtam a valóságtól. A receptben említett sütési idővel azonban megjártam. Nem volt beírva a receptbe, hogy a beküldő kannibál és tulajdonképp nyersen szereti enni a húst, így jóval alábecsültem a kellő időt, így jóval este tíz után lett kész, de ha vacsorázni nem tudtunk belőle, a másnapi étel biztosítva volt..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése