2009. július 17., péntek

Hancock

Egy filmet láttam a minap. Nem új alkotás, de most lehetett kedvező feltételekkel hozzájutni egy áruház DVD turkálójában. Ha az ember tud várni, a jó filmek is előbb vagy utóbb elérhető áron vásárolhatóak meg, miután a kiadók letettek arról, hogy a népszerűséget meglovagolva hirtelen keressék magukat gennyesre az adott művön. Aki nem látta volna még ezt a filmet, egy magányos szuperhősről szól, akinek van egyfajta stílusa mindamellett, hogy speciális tulajdonságai miatt többre van hivatva mint a jelenlegi helyzete, ami egy csöves alkoholista pozíciója. Jellemzően torkig van az emberekkel és torkig van az élettel ráadásul nem is emlékszik semmire. A történet jellemző hollywoodi story a végén kevés drámával, romantikával és happy enddel, humorral és fontos tanulságokkal megspékelve. Figyelemmel kísérhetjük a főhős jellemfejlődését és beilleszkedését a társadalomba. Nem tudom ki milyen következtetésre jut magából a filmből - ezt meghagynám, hogy mindenki vonja le maga, de a főhősről biztosan sokan azt mondanák - amire a filmben különösen háklis volt, hogy micsoda bunkó! Ezzel szemben én azt mondom, hogy Jé, ez az ember ugyanolyan bunkó mint én! Igaz én nem vagyok se csöves, se alkoholista, de legalább van hova lesüllyedni, ha már emelkedni nem sikerül. Speciális képességeim sincsenek így esélyem sincs arra, hogy egy vasúti átjáróban egy remek PR szakembert húzzak ki a csávából, végtelen hálára kötelezve őt. Bár talán rajtam is segíthetne. Lehet, hogy keresek is egyet..

Nincsenek megjegyzések: