2009. március 12., csütörtök

Hálátlan

Ma reggel éppen poroszkáltam be a munkahelyemre, amikor ez az eset megesett. Egy autó érkezik a két sávos, rövidesen leszűkülő úton a belső (megszűnő) sávban. Lassan megy, ráérősen. A külső sávban folyamatos kocsisor. Rés nyílik, beengednék - de nem, ő oda nem akar. Azt a helyet nézte ki magának, ott, két autóval előrébb, de igazából semmit nem tesz ennek érdekében. Nem gyorsít, nem tesz semmit. A sávja már elfogyott, ő a forgalomtól elzárt részen halad, de ez sem ösztökéli cselekvésre. Amikor ez a lehetőség is kimerül, a köz feleszmél. Az előtte lévő gyorsít, a mögötte lévő fékez, a mellette lévő lehúzódik a padkára, és így valahogy beszuszakolódik a sorba. Megoldotta. Mindenféle jelzés nélkül halad tovább, se köszönöm, se semmi. Minek is, elvégre ő tud vezetni, hisz most is sikerült.

Nincsenek megjegyzések: