Tegnap nosztalgianapot tartottam. Ennek örömére megnéztem a gyerekkoromban annyira kedvelt sorozat, az Utánam srácok néhány epizódját. Érdekes volt színesben látni azt, amiről eddig csak fekete-fehér emlékeim voltak. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy általam kedvelt személy, aki szintén miskolci, és körülbelül egyidősek vagyunk egymással és ezzel a filmmel is. Bár érzésem szerint sosem fogunk egymáshoz közelebb kerülni, (nem rajtam múlik) de jó volt belegondolni abba, hogy gyerekként ő is az látta, azokon az utakon járt, ahol e filmnek a szereplői rótták saját útjaikat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése