Üres vagyok és fáradt. Ez a kerítésproject teljesen kiszipolyoz. Elviszi az összes testi és szellemi energiámat. Furcsa egy szabadság az, amit aztán az ember a munkahelyén fog kipihenni. Gondoltam ma egy rövid írásra Szent Istvánról és arról, hogy egyesített egy két részre szakadt országot (Furcsamód hasonló helyzetben vagyunk most is, azzal a különbséggel, hogy két Koppány van és a reménybeli István meg sehol.) de inkább majd máskor, amikor nem lesz ennyire aktuális a dolog, és talán a kedélyek is kicsit megnyugszanak. Holnap egy új nap jön, és újabb szűz kerítésszakaszok kerülnek képbe. Brrr..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése