2008. július 8., kedd

Semmibe véve

- Boldog vagy? - érdeklődött a matrac.
A robot megállt és ránézett. Kötekedőn méregette. Igencsak buta egy matracnak tűnt. Tágra nyílt szemekkel bámult vissza rá. Miután tíz tizedesjegy pontossággal kiszámolta, mekkora szünet szükséges egy matrac iránt érzett semmibevétel érzékeltetéséhez, a robot tovább rótta a köröket.

 
Matrac vagyok, legalábbis bizonyos értelemben. Próbálok közeledni bizonyos emberekhez, erőfeszítéseket teszek az ügy érdekében, energiát fektetek abba, hogy a kommunikáció látszatát keltsem, hogy elkezdhessünk beszélgetni egymással, de minden hiábavalónak tűnik. Semmi reakció se az, hogy hagyjam abba, se az, hogy folytassam. Őrlődöm. Az a valaki meg nyilván már kiszámolhatta mennyi idő szükséges az irántam érzett semmibevétel érzékeltetéséhez. Talán több tizedes jegy pontossággal is. Ideje volt rá..

Nincsenek megjegyzések: