Furcsa dolog apának lenni. A gyerek tízórai közben engem néz, és én is őt figyelem. Vajon mit gondolhat rólam? Én neki a felnőtt leszek világ életében, ahogy én is felnőttként gondolok a saját apámra, hisz ő nem is lehet más, amikor én vagyok a gyerek. Nemrég még én is a csapkodós lepkét tologattam, vadul rohangáltunk és bicajoztunk a környékbeli földeken, szánkóztunk a temetőben és mindenféle csínyeket követtünk el. Most pedig itt ül egy kis ember, az én fiam, és el sem tudja képzelni bennem a fiatal önmagát. Most ő szaladgál mindenfelé, ugrál az idegeinken, és ő a gyerek. Most engem néz, az apját, aki mindig is leszek neki talán, a felnőttet, aki a lelkében ugyanolyan gyermek mint ő..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése