A kódex

A kódex jó dolog. Nem csak azért, mert lehet vele hencegni a barátok és a műértő rajongók előtt, hanem azért mert általában rég letűnt korok tudását hivatott hordozni. Tegnap lett nekem is kódexem, bár ennek korántsem örülök annyira, mintha egy pergamenre írt könyvcsodát kaptam volna. Ezt a kódexet nem tehetem ki sehova, nem alkalmas arra, hogy dicsekedjek vele, e-mailben kaptam. Igazából nem is kódex, csak a címe tartalmazza ezt a fellengzős szóvirágot, valami rejtélyes, általam ép ésszel fel nem fogható ok miatt. Bár lehet, hogy így hangzik jól. Egy ismert párbeszédet juttat eszembe a Tanú című filmből:

Virág Et.: Elvtársnő, ez a szoknya új?
Et.nő: Igen, Virág Elvtárs!
Virág Et.: Kurta! Hagyjuk meg a túlfűtött szexualitást a haldokló nyugat ópiumának!
 

Szóval a kódexünk arról szól, hogyan öltözködjünk a munkahelyünkön. Lassan tíz éve dolgozom ugyanezen helyen, és eddig ez sosem volt probléma, ha nagy melegben rövidnadrágot vettünk fel. Most azonban a cég arculata és eszmeisége megköveteli, és a rövid nadrágok használóit megvetéssel sújtja, és súlyosan presztízsrombolónak tartja azt az informatikust, aki megfeledkezik az illő viselkedésről. Csak az a furcsa, hogy ezt miért tíz év után kell megtudnom. A korlátozás nem teljes körű, mert csak a férfiakra tér ki, a lányok továbbra is  járhatnak rövid szoknyában, és egyéb, teljesen nyilvánvaló jelekkel adhatják a külvilág tudomására azt, hogy ők a (fő)EMLŐSÖK csoportjának nőstény ivarú egyedei. Ez így kissé igazságtalan, olyan mint a cukorbetegek kongresszusát cukrászati szakvásárral összekötni.