2008. március 22., szombat

Istvántelek

A pénteki napot blogírás helyett egy egykoron dicső munkahely, az Istvántelki főműhely és járműjavító meglátogatásával töltöttem. A rendezvényt a Magyar Gőzmozdonyokért és Vasútért Egyesület szervezte, ezúton köszönöm nekik, hogy láthattuk a régmúltat és a fájó jelent. Ami egykoron ezrek munkahelyét jelentette, mára kísértet lakta romhalmazzá vált, a gőzösök utolsó menedékén a büszke vasak nem lelhetnek végső menedékre, a kilátások szerint innen is távozniuk kell, talán az utolsó lehetőség volt, hogy így találhattuk.


Udvaron


Még folyik a munka


A csarnokban béke és a halál szaga.


Halott vasak


Elfeledett emlékek


Látszólag egész


A rend halála


Csarnokban


Végzetre várva


Még dolgoznak, ki tudja meddig?


Nagy öreg


Testvérek jóban, rosszban.


Vezető pozíció


Hétmérföldes


Dicső vasak, vasparipák


Egykor élettel, most pusztulással telve


Mementó


Műszaki műemlék


Közel hozzánk az ég.


A távoli jövő


Közeli múlt..


Pusztaság


Védett? Persze..


Ormányos

Nincsenek megjegyzések: