Már elcsépeltnek fogok tűnni, hiszen a vasutasok sztrájkja lassan egy hete tart, és előttem már sokan megírták a véleményüket erről a kérdésről. Családomat kényelmetlenül érinti a jelenlegi helyzet, a közlekedésre a vonatot kiváltandó, más megoldást kellett alkalmaznunk, ami jelentős többletkiadást okoz, de mondhatnám, hogy cserébe Gaskó úr álma legalább nyugodt. A mai nap az amúgy alapvetően gyors 2/A úton egymást érték az autók, volt olyan szakasz ahol 40 volt a haladási sebesség. Az gépjárművek hosszú sora elefántcsorda képét vetítette elém, ahol is a nagytestű emlősök egymás farkába kapaszkodva vágnak át a mezőn. Ebből az alkalomból remek alkalmam nyílott arra, hogy eltöprengjek egy kicsit ezen az egész, kialakult helyzeten. Kicsit olyan érzésem van a követelésekkel kapcsolatban, (Aminek gerincét a Cargo eladásából befolyt pénz jelenti.) mintha a szomszédom megkért volna, hogy a tulajdonában lévő, de általam haszonbérletben művelt földet értékesítsem, majd a befolyó pénzre a kertészem tartana igényt. Furcsa, hogy ezt diplomás emberek - akik mellesleg szakszervezeti vezetők - képtelenek ezt felfogni. Az emberek meg alkalmazkodtak a helyzethez, mindenki igyekszik megoldani másképp a dolgot. Járunk autóval, busszal, vízibiciklivel, és aki tud repül is. A vonatok meg késnek, koszosak, hidegek, az alkalmazottak kelletlenek és időnként bunkók - ez a normális, sztrájk előtti működés. Ehhez képest mi a veszteségünk így belegondolva?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése