2007. szeptember 13., csütörtök

Tanács gyermeke(i)mnek

Tanács gyermeke(i)mnek - a vonatozásról. Ma sikerült lekésni a vonatot, amivel suliba indultál volna, így álljon itt pár, az idő által megérlelt tanács a vonattal való közlekedéshez: 

A vonatok meglehetősen öntörvényű lények. Bár látszólag valamiféle rendszer szerint közlekednek, ez nem mindig szokott összeesni a mi saját időfelfogásunkkal. Mindig azt kell nézni, ki kivel akar utazni, aszerint alkalmazkodik. Ha én szeretnék vonattal, akkor nekem kell, ha ő szeretne velem, akkor neki kell hozzám idomulnia. Nos, ez utóbbi még nem fordult elő - ebből is látszik, hogy a vonatok önző dögök - de hát ez van, marad az első eset. Tehát, ha szeretnénk vele utazni, akkor az egésznek egy apró titka az, hogy előbb kell érkezni az állomásra, mint ahogy azt ő teszi. Sok embernek ez a dolog egy merő stresszt jelent (Így például nekem is - bár nekem inkább azt, hogy látom, mennyire nem törődtök az idővel - pedig nem is nekem kell kiérnem pontosan az állomásra.) pedig ha egyszer jól megfigyeled az órát, rengeteg mindenre juthat időd, például arra is, hogy kényelmesen megreggelizhessél, vagy bután nézzél ki a fejedből az étkezőasztalnál. Ha megvan az, hogy mikor kell kilépni a kapun , hogy öt perccel az indulás előtt érkezzünk ki az állomásra, akkor ez egy jó keretet ad az életünknek. Számba véve a reggeli teendőket meghatározható, hogy mikor kell felkelni, fürdeni, reggelizni, stb, és akkor kényelmesen juthat idő mindenre. Ennyire egyszerű az egész...

Nincsenek megjegyzések: