2007. szeptember 12., szerda

Munkahelyen

Jó dolog hosszú idő óta ugyanazon a helyen dolgozni. Ebből a szempontból a japán megoldást kedvelem, ahol az ember fiatalon belép a vállalathoz, majd nyugdíjasként kilép belőle, miközben kölcsönösen jó, szimbiotikus kapcsolatban állnak egymással, ő és a vállalat. Ez lenne az ideális, de ezt az állapotot nekem sem sikerült még elérnem, egyszer önhibámon kívül, egyszer saját elhatározásból távoztam megelőző munkahelyeimről. Jó dolog hosszabb ideje csinálni a munkát, az embernek már könnyen megy, körülbelül tudja mi a dolga, minden szinte automatikus. Azért a hosszan eltöltött időnek is vannak hátrányai, ahogy a jinhez is jang tartozik, itt is felbukkan a rossz is. A kezdetben kellemesnek, jó fejnek megismert kollégákról kiderülhet az, hogy mégsem lehet vele jól kijönni, mindenki félti a bőrét (Időnként jól jön - megvéd az esőtől!) így előbb utóbb konfliktusokba kerül az ember, főleg, ha következetes. A kollégái elkezdenek olyasmit is kiolvasni a leveleiből , ami nincs is beleírva, majd amikor hazafelé utazik jön rá, hogy még mindig remeg az elfojtott stressztől, ami abból áll, hogy meg kell magyarázni, hogy a levél azt jelenti, amit leírt, semmi többet, vagy mást. - Tegnap beletiportam egy ember lelkébe, mert leírtam naki az igazságot, amit persze mindenki elismer, de ő elkezdett olyasmit is belemagyarázni, amit nem mondtam és nem is gondoltam, mert szerinte ez azt is jelenti. Rosszul esett neki az, hogy ráébresztettem, hogy a fellépett hibáért egyedül ő a felelős, pedig igazából ő azt szerette volna hinni, hogy mást szúrhat le ezért, jogtalanul. Újra bebizonyosodott az számomra, hogy az emberek nem az igazságra és az őszinteségre vágynak, nem az ilyen embereket kedvelik. Bizonytalan lettem, hogy tényleg olyan jó-e itt dolgoznom?

Nincsenek megjegyzések: