Élt egyszer egy nagy király, nevezzük mondjuk Artúrnak. Ez a nagy király, megöregedvén arra gondolt, hogy összegyűjti fiatalkorának dicső emlékeit. Rájött arra, hogy bár annak idején mindent megtett azért, hogy ne maradjon dokumentumok és vitézi énekek nélkül, mert akad pár ilyen a sublótfiókban, de ő azért többre vágyott ennél. Úgy gondolta, hogy vénségére akár maximalista is lehet, és nem pár mesét, éneket, és festményt szeretett volna, hanem az elérhető összeset. Rájött arra, hogy jó ha az ember többre vágyik, mint ami éppen van neki. Jól esik felidézni a dicső múltat és bizonyos kupáknál, amik jól mutatnak a vitrinben, többet érnek azok a cselekedetek, amik a pohár megszerzéséig elvezettek. Szóval az öreg király követeket küldött lovagtársaihoz, hogy nézzenek szét odahaza, nem akad-e valahol egy kóbor vitézi ének, vagy egy vándorpiktor által festett kép, egy törött kard, aminek története van, vagy bármi egyéb. A király vállalta, hogy követeket küld, és a kapott dolgokról másolatot készíttet mestereivel (az eredetit persze mindenki visszakapja.) csak nézzék meg, kutakodjanak kicsit a saját portájukon. A z öreg királynak végre volt pár jó napja, amíg gondolatban rendezgette az emlékeit, majd követeket küldött lovagtársaihoz, úgy ösztönzőleg. Csak pár követ hozott értékelhető dolgokat, a többiek üres kézzel tértek vissza. - Mindenkit elfoglal a saját élete, nem érnek rá az emberek ilyesmivel foglalkozni, különben is azok az idők már elmúltak - mondták többen is. A király bánatosan jött rá arra, hogy ami neki egykor sokat jelentett, az esetleg másnak semmit, vagy éppen rossz emlékeket idéz fel, és most már inkább arra gondol, hogy hagynia kellett volna a fenébe az egészet. Az emberek egyformák, legyenek akár lovagok, akár közemberek, és csak a maguk érdekeit nézik, minimális jócselekedetre sem hajlandók. Persze tisztelet a kivételnek...
(Nem áll szándékomban egy tisztességben megőszült királyhoz hasonlítani magam, ez a dolog csak úgy az eszembe jutott, és természetesen semmi tanulsága nincs, nekem is akkor jutott eszembe, amikor a körmömet reszelgettem..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése