A hétvégén kiterjedt és összevont családi ünnepségek voltak. A sort rögtön a szombati ebéd kezdte, ahol is az (szinte) egész családot ebédre láttuk vendégül. Én főztem, a menü palócgulyásból és buktából állt. Már reggel hétkor hozzákezdtem az elkészítéshez, amúgy sem tudok mostanság rendesen aludni, meg hát a mostani kihívás, és felelősség sem hagyott pihenni, hogy délre készen kellene lenni, mert tisztességes magyar ember délben, a harangszókor ül le az asztalhoz. Persze életem párja fél tizenegyig húzta a lóbőrt (szegény állat majdnem belepusztult - hogy Boris Vian-i hasonlattal éljek) azután, látva, hogy rögtön dél lesz, és jönnek a vendégek, hisztériás rohamot kapott, ami nem használt a közérzetemnek. De a kaja végül is kész lett - palócgulyás készült, és az a bizonyos bukta. Dupla adagot készítettem - egy kiló lisztből, két adagban kellett megkeleszteni, és kinyújtani is - de így is alig maradt belőle másnapra. Igaz, nem lettünk tisztességesek, mert csak egy órakor ültünk asztalhoz. Nem vettem figyelembe, hogy a bukta másfél óráig kel. Teljesen olyan, mint a feleségem. :-)
Szóval az ünneppel kapcsolatban az alábbiakat vontam le, mint életem főbb tanulságait:
-Ha el akarsz készülni, idejében hozzá kell fognod. Döntsed el, hogy alszol, vagy vendégül látsz, a kettő együtt nem megy.
-A hiszti nem vezet semmire. Csak idegesek leszünk mindketten, és az senkinek sem jó.
-Az ajándéknak nem az értéke számít, hanem az, hogy ki- és hogyan adja. Most szombaton például beértem volna egy kis nyugalommal. A kicsi néha sokkal több mint a nagy..
-Végre kiderült, hogy kik azok, akikre lehet számítani és kik azok akikre nem. Akik akartak megtaláltak, a többieket talán nem kellene erőltetnem..
-Kell egy nagyobb tepsi és egy plusz robotgép. Az élet értelmetlennek tűnik ezek nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése