Végre megjelent a könyv, amit annyira vártam. Jonathan Stroud - Ptolemaiosz kapuja, a Bartimaeus trilógia utolsó kötete. A trilógia igazából egy mese, egy fikció, ami nagyon szórakoztató, bár inkább talán felnőtteknek szól, mint gyerekeknek. Az alap kiindulási pont London, ahol varázslók élnek és ők irányítják a világot, ők az uralkodó réteg. A varázslók, szolgákat, igába kényszerített dzsinneket használnak a céljaik eléréséhez, a hatalom megtartásához, miközben egymással is hatalmi harcokat vívnak. Ebbe a világba csöppen bele az ifjú Nathaniel, aki egy gyermekkori botlása miatt egy dzsinnel karöltve küzd az életbenmaradásért. Ez az első kötet rövid tartalma. Egy kicsit Harry Potteres utánérzése lesz az embernek, ha a kezébe veszi a könyvet, de ez pár lap után el is múlik, igazából azon kívül, hogy mind a két mű varázslókról szól, nem sok közös momentum van bennük. A második kötetben Nathaniel már fiatal, erejét próbálgató varázsló, aki a könyv végére igyekszik megutáltatni magát az olvasóval, és ez többnyire sikerül is neki. A második kötet éppen ezért nem is olyan izgalmas és szórakoztató, mint az első. A harmadik részben az ifjú már kész varázsló, aki a kormány egyik minisztere lesz és a szembesülés a való élettel úgy tűnik végre embert farag belőle és beszáll London (és a világ) megmentésébe. Nagyon izgalmas, letehetetlen szórakoztató olvasmány mindazoknak, akik szeretik még a mesét. Őszintén ajánlhatom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése