84988

Tegnap vitám volt az oldalbordámmal. Az utód játékai között végzett szelekciót és a selejtezés eredményét egy dobozba gyűjtötte, amit én felfedeztem, és kérést jelentettem be, hogy szeretném átnézni. (Ugyanis nem szerettem volna, ha olyan dolgok kerülnek a kukába amik: A, valamely közös emléket képviselnek a szememben, pl én adtam, B, amit még hasznosítani lehetne úgy, hogy szeretetszolgálatnak lehetne adni.) Erre ő teljesen kiborult és közölte, hogy elege van belőlem, mert mellettem semmit nem lehet kidobni, elborít bennünket a sz.r és különben is más nők ezt meg tudják úgy csinálni, hogy a férjük ne vegyen ebből észre semmit és később se keresse, és különben is mit szólok bele. Ez utóbbi mondata ütött szíven igazán. Ezek szerint a nők rendszeresen átverik a férjüket és női szemmel ez így is helyes. Igazából egy nőnek nem társra van szüksége, hanem egy engedelmes, ostoba beosztottra, aki mindig azt csinálja, amit mondanak neki, nem kérdezősködik, csak dolgozik, szépen hazaadja a fizetését, és befogja a száját. Ha valamit mégis észrevenne, akkor nem szól, hanem illedelmesen elfordítja a fejét. Ezek lennének az elvárások a férfival szemben? Ilyen egy mai emancipált nő? Ez teljesen természetes viselkedés? Úgy érzem valami megint elszakadt bennem...