2018. május 25., péntek

Fejfájás

Mindenkinek szokott fájni a feje. Ahogy rendszerint van is valami praktikája arra, hogyan mulassza azt el. Van aki vizet iszik, van aki még több vizet iszik és van aki Advil ultrát vesz be. Na jó, ezt tudhattuk a rendkívül blőd reklámokból. Szóval vannak hatásos módszerek, de nem biztos, hogy mindegyik jó is pusztán csak azért, mert hatásosnak látszik. Ha például valaki fejfájásra panaszkodik és a megoldásunk az lenne, hogy egy iszonyatos nagy bárddal lecsapjuk a fejét, az ugyan megoldás is, meglehetősen végleges és biztos is, de nem hiszem, hogy a delikvensek erre vágynának. Szóval mégis azt hiszem, hogy praktikus lenne inkább megkeresni a tényleges okokat..

2018. május 23., szerda

Jobban élünk..

Jobban élünk, mint négy éve! Ez már biztos, hiszen magamon látom. Ránk penészedett egy darab sajt a hűtőben, pedig szem előtt volt, de sokszor az bújik el legjobban, ami ott van az orrunk előtt. Elég csúnyán nézett ki, a modern csomagolás nem csak eladhatóvá teszi a terméket, de a gombák növekedésének is kedvez. Szinte láttam lelki szemeimmel, ahogy vad gombatörzsek eszik a sajtomat. Persze a sajt maga is bizonyos gombatörzsek munkájának a gyümölcse, szóval itt nem egy szimbiózis volt, hanem öldöklő testvérháború! Pár éve még egészen biztosan megmostam volna, vagy megkapargatom egy késsel a felszínét és minden további nélkül megeszem így, de hatott rám a nej aknamunkája, aki azt állítja, hogy a penész nem csak a felszínen hat, hanem fonalakat ereszt orvul bele a matériába is, úgyhogy ahol csak megjelent, ott kénkő és pusztulás jár a nyomába és mehet az egész a kukába. Ilyenkor persze az eszembe jut, hogy ha ő ott lett volna Franciahonban, akkor az eredeti rokfort is a kukában végzi, szóval időnként célszerű megkóstolni a dolgokat, bárhogy is néznek ki, vagy alapvetően előítéletesek vagyunk velük szemben. De nem tudtam feledni a feddő szavakat, így gondosan leszeleteltem a sajt külső rétegét és fájó szívvel, de a kukában landolt a dolog. Mi ez ha nem a határtalan jólét?

2018. május 8., kedd

Vegák

Ők azok, akik nem esznek húst, mert a húsevés rossz. Ha mindezt azzal indokolnák, hogy nem szeretik a hús ízét, azt meg is érteném. Én sem szeretem a halat, így nem is eszem, de semmi bajom azokkal akik meg igen, feltéve, ha nem kegyetlenkednek velük. A vegetarianizmus egyik okaként azt szokták viszont felemlíteni, hogy nem akarják azt, hogy állatokat kelljen megölni ahhoz, hogy táplálkozzanak. Na ezt tartom itt elvi hibának, mert a növény is élő. Sőt, talán érzései is vannak, mint legutóbbi kutatások ezt igazolták. Azért, mert nem sikoltozik ha kést vágnak belé és nem szaladgál vagy vérzik látványosan, még nem kellene úgy tekintenünk rá, mintha egy kellék lenne csupán a mezőn. Hisz látványosan él és meg is tud halni, a halála után romlásnak indul, majd hasonlóan eltűnik, mintha ott sem lett volna - szóval mindent tud, amit mi. Szóval itt lenne az idő, hogy élőnek tekintsük a növényvilágot is és tudomásul vegyük azt, hogy a táplálkozásunkhoz valakinek meg kell halnia! Legyen az állat vagy növény. Nekünk az a feladatunk, hogy ha már meg kell őket ölni, akkor ne pazaroljunk és ezt a műveletet tisztelettel tegyük. Aki meg nem akar húst enni, az ne egyen.

2018. április 10., kedd

Férfimunka

A szemét kivitele jellemzően férfimunka szokott lenni. Ez onnan jutott eszembe, hogy láttam a nejt kikocogni a szemetessel, pedig még nem is volt tele. Nyilván jelentősen nyomott a latban az, hogy megtudta, hogy a macska reggeli ajándékát, egy elrontott madarat a konyhai szemetesben helyeztem el. Igaz, hogy becsomagoltam egy nejlonba, de azt hihette, hogy éjszaka kikel a szemetesből és ránk támad. Más okát nem látom, hogy miért ilyen gyorsan kellett kiüríteni a kukát.

2018. április 9., hétfő

Egy idézet a mai napról.

Sajnos ez jutott eszembe csak:

– Egy nagyon régi demokráciából jött – mondta Ford.
– Úgy érted, a gyíkok földjéről?
– Nem – mondta Ford, aki erre az időre egy kicsit racionálisabb és következetesebb lett, mivel a kávéját végre leerőszakolta a torkán.
– Nem ilyen egyszerű. Egyáltalán, semmi sem ennyire egyenes és egyszerű. Az ő világában az emberek emberek. A vezetők a gyíkok. Az emberek utálják a gyíkokat, a gyíkok irányítják az embereket.
– Furcsa – mondta Arthur. – Nem azt mondtad, hogy az egy demokrácia?
– Azt mondtam – válaszolta Ford. – Az is.
– Nos… – mondta Arthur és remélte, hogy nem hangzik röhejesen korlátoltnak amit mondani készül – miért nem szabadulnak meg az emberek a gyíkoktól?
– Ez isten bizony nem jut az eszükbe – mondta Ford. – Megvan a szavazati joguk és mindnyájan nagyon remélik, hogy a kormány amire szavaztak, az többé-kevésbé az a kormány, amit szeretnének.
– Úgy érted, hogy tulajdonképpen szavaznak a gyíkokra?
– Ó, igen – mondta Ford egy vállrándítással – természetesen.
– De – és Arthur ismét az egésznek az értelmét szerette volna tudni – miért?
– Mert ha nem szavaznak egyik gyíkra sem – válaszolta Ford –, akkor talán a rossz gyík kerül be a parlamentbe. Van gined? – Mi? – Azt kérdeztem – mondta Ford és hangjába a türelmetlenség érzése lopózott –, hogy van-e itthon gin?
– Megnézem. Mesélj még a gyíkokról. Ford ismét vállat vont.
– Néhányan azt mondják, hogy ez a legjobb dolog, ami valaha is történt velük – mondta. – Természetesen a gyíkok igazán rosszak, abszolút és a legteljesebb mértékben rosszak, de hát valakinek ezt kell mondania. – De hát ez borzasztó – mondta Arthur.

/Douglas Adams/

2018. április 3., kedd

Proteinszelet

Vettem egy proteinszeletet. Ez önmagában nem egy olyan hír, aminek meg kellene rengetnie a világot, csak úgy megjegyeztem. Régóta kacérkodtam a dologgal, neves cég terméke, nyilvánvalóan aranyáron, de vésztartaléknak szántam parawaiting idejére vagy a fene tudja mikorra, ha mardosó éhség törne rám és semmi más esélyem nem lenne az életben maradásra. Szóval vészhelyzeti tartaléknak. Persze úgy jártam vele, mint a valamikor korábban megénekelt mesesajttal. Az ember csak nézegeti és mivel nem hangzik rosszul, így vágyódni kezd rá, de mivel nem kaphatja meg azonnal így mindenfélét elképzel róla, pedig ha megszerezhetné, azonnal rájöhetne, hogy óborzalom! Egy rakás szerencsétlenség, egy gasztronómiai baleset. Persze megérthetem, ha testépítők ilyet esznek - hisz a formás izmokért szenvedni kell és itt a szelet gyártói a szenvedést halálosan komolyan gondolták! Csak azért nem dobtam ki a kukába az első harapás után, mert sajnáltam kidobni. Nem akartam két kidobást, mert ugye ha már a pénzt kidobtam, akkor inkább kárba menjen, ne pocsékba. Szóval a müzliszelet lényegesen olcsóbb és nagyjából kétezer-hétszáztízenhétszer jobb is.

2018. március 30., péntek

Vége

Végre sikerült elolvasni Wieslaw Kieler 'A 290. számú auschwitzi fogoly' című könyvét. Ez nem olyasfajta mű, amit az ember jókedvében olvas, mégis az az érzésem, hogy mindenkinek el kellene olvasnia. Akár kötelező olvasmány is lehetne belőle felsőbb osztályokban, olyan helyen ahol képesek is felfogni mindazon borzalmakat amit egyik ember a másiknak okozni képes. Félelmetes dolog, hogy egyes ideológiák hatására milyen mélyre képesek süllyedni az emberek és mit meg nem tesznek mások azért, hogy valahogyan túlélhessék ezt a rájuk kényszerített poklot. Persze ilyenkor önkéntelenül az ember eszébe jut az, hogy mit tett volna ő ebben a helyzetben és azt kellett megállapítanom, hogy nagy valószínűséggel az áldozatok népes sorát gazdagíthattam volna. Szar ügy. Lényeg mindenesetre az, hogy mindenkinek ismernie kellene, hogy soha többet ne ismétlődhessen meg mindez se emberrel, sem pedig mással..